HTML

Messiás

Jézus Krisztusról és az Ő eljövendő királyságáról mindenkinek.

Friss topikok

  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Nagyon jó,-köszönöm! (2011.04.15. 08:40) Homoszexualitásról mindenkinek.
  • dH2K: Kedves Ember! Nagyon örülök hogy elkezdted ezt a blogot. Így előljáróban szeretném kifejezni remé... (2009.02.15. 15:54) Fundamenthol

Linkblog

"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."

2009.09.10. 09:29 Messiás

Homoszexualitásról mindenkinek.

Címkék: szex meleg leszbikus homoszexuális homokos

A napokban az iwiw üzenőfalán valaki idézte a Már Nem Tabu és a Labrisz Leszbikus Egyesület "Kérdőív heteroszexuálisoknak" című, néhány kérdéses írását. Ezt olvasva úgy éreztem, a leghasznosabb az lenne, ha tételesen reagálnék minden kérdésre.

1. Szerinted mi okozta a heteroszexualitásodat?

Isten teremtésének rendje.

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket." (1Mózes 1:27)

2. Mikor és hogyan döntötted el, hogy heteroszexuális leszel?

Nem döntöttem el, így lettem teremtve.

3. Lehetséges, hogy heteroszexualitásod csak egy fázis, amit majd kinősz?

Nem lehetséges.

4. Lehetséges, hogy azért vagy heteroszexuális, mert félsz az azonos neműektől?

Nem félek az azonos neműektől és Isten teremtett férfivá, ezért vagyok heteroszexuális. Egyébként pedig nem gondolom, hogy egy ember szexuális orientációját a félelem képes volna meghatározni.

5. Ha még soha nem volt kapcsolatod veled azonos nemű személlyel, akkor honnan tudod, hogy nem az volna a jobb? Nem lehetséges, hogy csak nem találtad meg a megfelelőt?

Autót sem loptam még, és még ha adott esetben ez a cselekedet okozna is valamiféle leírhatatlan gyönyört, akkor is tudnám, hogy nem szükséges kipróbálnom ahhoz, hogy tudjam: helytelen. Aggodalomra nincs okom, mivel megtaláltam a megfelelőt a leendő feleségem személyében, akihez pont ugyanaz az Isten vezetett, aki kijelentette, hogy:

"És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok." (3Mózes 20:13)

Ha az ember életében az a mérvadó, hogy mi "jó érzés", akkor elég könnyen az útszéli árokban találhatja magát. Párkapcsolati szempontból sem szabad, hogy pusztán jó érzések legyenek egy ember életében az irányadó motivációk. Az egyetlen garantált, hosszútávon is gyümölcsöző életút az Istennek való engedelmességgel van kikövezve.

6. Kinek mondtad el, hogy heteroszexuális vagy? Hogyan fogadták?

Ez köztudomású rólam, a szexuális életem egyébként nem közügy, ezért például fel sem vonulok miatta.

7. A heteroszexualitással nincs semmi baj, amíg másokat békén hagysz. De miért van az, hogy a heteroszexuálisok közül annyian szeretnének elcsábítani másokat?

A kérdés nem az, hogy ki mit csinál, hanem hogy milyen motivációból teszi amit tesz, és hogy ez a cselekedete mit eredményez a számára. Aki csábítgatósat játszik, annak összességében mindegy, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális, mivel ennek a mentalitásnak nincs jövője, és aki így él, az Isten ítélete elé néz, mivel ezt Ő paráznaságnak mondja. Aki Isten szerinti módon akar élni, az házasságban gondolkodik, márpedig Isten a házasság szövetségét férfira és nőre szabta.

8. A legtöbb gyerekeket molesztáló felnőtt heteroszexuális. Szerinted biztonságos dolog egy szülőnek heteroszexuálisokra bíznia a gyermekét? Különösen heteroszexuális tanárokra?

Egy gyerekeket molesztáló heteroszexuális felnőtt ugyanolyan problémás mint egy gyerekeket molesztáló homoszexuális felnőtt. Egyikükre sem bíznám a gyerekemet. Ha valaki az én gyerekemet akarja tanítani, jó ha van referenciája. Számomra az a hiteles tanár, aki a gyakorlatban, a hétköznapokban képes a családját gondozni, valamint ugyanitt képes a nemének megfelelő szerep betöltésére is. Egy ilyen ember kvalifikált arra, hogy tanítsa a gyerekemet, egyébként csak diplomája van, de nincs valódi referenciája. Egy homoszexuális ember szexuális orientációja révén családi szempontból nem tud hiteles lenni. Persze az, hogy valaki heteroszexuális és családja van még önmagában valóban nem garancia mindenre.

9. Miért van az, hogy a heteroszexuálisok állandóan láthatóak akarnak lenni és mutogatni akarják magukat? Miért nem tudnak meglenni anélkül, hogy közszemlére tennék szexualitásukat, amikor nyilvánosan csókolóznak, jegygyűrűt viselnek, vagy a párjukról beszélnek?

Nincs róla tudomásom, hogy a heteroszexuálisok állandóan láthatóak akarnának lenni vagy mutogatni szándékoznának magukat testületileg, erre ugyanis nincs szükségük. Nekem heteroszexuálisként meg van a véleményem a nyilvános csókolózásról és nem értek vele egyet. A jegygyűrű nem szexualitás, hanem szövetség kérdése, és a páromról való beszéd sem összekeverendő a szexuális orientációval.

10. Hogyan lehet valóban kielégítő a kapcsolatod egy más nemű emberrel, ha fizikailag és érzelmileg is annyira különböztök egymástól?

Amennyiben valóban nagy a különbség (mivel nem csak erre van példa, hanem ennek az ellenkezőjére is), de maga az emberi kapcsolat egy házasság szövetsége, ami ráadásul Isten akarata szerinti, akkor a különbözőség oka pont az, hogy az egyik fél rendelkezik azzal, ami a másikból hiányzik és e két személy eggyéválása következtében hoz létre Isten valami újat és teljesebbet. Az embernek eme Isten által levezényelt, csodálatosan kreatív metamorfózisához feltétlenül szükséges legitim szövetségi viszonyban lennie élete párjával, mert Isten következetes, és nem hágja át a saját maga által szabott  szellemi törvényszerűségeket.

11. A heteroszexuális házasságot az egész társadalom támogatja, mégis az ebben az évben kötött házasságoknak több mint a fele válással végződik majd. Miért van olyan kevés sikeres heteroszexuális kapcsolat?

Ha a heteroszexuális házasságot az egész társadalom támogatná, akkor minden heteroszexuális pár házas lenne, ezért ez így, ebben a formában nem igaz. A válás nem szexuális orientáció kérdése, már csak azért sem, mert homoszexuális értelemben nem beszélhetünk sem sikeres, sem sikertelen házasságról, hiszen Isten az azonos nemű emberek számára nem tette lehetővé a házasság szövetségét. Azt pedig, hogy ezt a korlátozást világi törvények mégis áthágják, vagy épp készülnek áthágni, pontosan ugyanaz okozza, mint a válásokat: a bukott, romlott emberi természet és annak hajtóereje: a bűn.

12. Ha arra gondolsz, mennyi problémával kell a heteroszexuálisoknak szembenézniük, szeretnéd , ha a gyerekeid heteroszexuálisok lennének? Megfontolnád-e, hogy terápiára küldd őket, hogy megváltozzanak?


A heteroszexuálisoknak valóban sok problémával kell szembenézniük, de a problémájuk forrása sosem az, hogy szexuális orientációjuk Istentől adott rendet követ. Ezzel szemben egy homoszexuális ember problémáinak döntő többsége pont szexuális orientációjából ered. Ezt hagyományos, terápiás módszerekkel véleményem szerint képtelenség megváltoztatni. A homoszexualitásnak szellemi (értsd: spirituális) gyökerei vannak, nem lelki eredetű jelenség. Pál apostol rómaiakhoz írott levelében felfedi eredetét, azaz hogy valójában a bálványimádás ítélete.

"Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;" (Róma 1:21-28)

Összegzésképp szeretném leírni, miként látom a homoszexualitás kérdését pro és kontra a Biblia tükrében. Egyértelműen és világosan látható, hogy Isten "fertelmes" dolognak tekinti a homoszexualitást és végső soron halálos ítéletet mond ki az ilyen bűnben élőkre. Ezek fényében jogosan merül fel a kérdés:

Akkor most ki kell végezni a homoszexuálisokat? Nem idejétmúlt ókori elképzelés ez a "felvilágosult" Európában?

Egyáltalán nem idejétmúlt, ugyanis Isten a világkorszakokkal ellentétben nem változik és ma is ugyanaz a véleménye a bűnről, csakhogy Ő már a világ teremtése előtt eltervezte, hogyan fogja megoldani ezt a meglehetősen súlyos helyzetet. Isten az embert (például a homoszexuális embert) és az ő bűnét külön akarja választani: az embert szereti, a bűnét pedig gyűlöli. Az általa szabott törvény világosan kimondja a bűnre a halálos ítéletet, Isten pedig ezt nem vonja vissza, mert Ő szavatartó és következetes mind a mai napig. Ítélet szempontjából gyakorlatilag mindegy, hogy a bűn adott esetben homoszexualitás vagy mondjuk hazugság, a kimenetele végzetes.

Ennek a helyzetnek a feloldására küldte el az Atya Jézus Krisztust, aki azért jött, hogy rajta hajtsák végre az ítéletet mindenki helyett. Jézus sosem követett el bűnt és földi pályafutása során minden cselekedete tökéletes szinkronban volt Isten akaratával, saját bűnei nem lévén pedig joga és lehetősége volt arra, hogy felvállalja mások halálos ítéletét. Jézusra keresztrefeszítésével az Atya teljes bűn iránt érzett haragjának súlya ránehezedett. A földön valaha megfordult egyetlen ártatlan ember viselte akkor az egész világ bűnének terhét. Miért? Azért, hogy a világ e teher alól felszabadulhasson. Ez a megváltás. A bűntelen lett kivégezve, hogy a bűnös kegyelmet nyerhessen.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Istennek ma ez a hozzáállása a homoszexualitáshoz: elítéli a bűnt és kegyelmet akar adni a bűnösnek. Isten kegyelmét az ember a Jézus Krisztusba és az Ő megváltó kereszthalálába vetett hit által nyerheti el. Nincs az a társadalmi megoldás, tolerancia kampány, pszichológiai eszköz, jogorvoslat, ami helyettesíthetné azt, amikor a mindenható Isten kegyelmet ad egy bűnös embernek. Amikor valaki hittel elfogadja ezt a szabadságot, akkor ez az életében valóságos, gyakorlati módon is megjelenik és megszabadul szexuális tévelygéséből, ami bizonyos divatos közhiedelmekkel ellentétben sosem volt, és nem is lesz soha genetikai eredetű jelenség.

A manapság oly előszeretettel hangoztatott "homofóbia" kérdésével kapcsolatban érdemes figyelmet szentelni annak, amit Jézus mondott:

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére." (Máté 5:21-22)

Eszerint Isten szemében a gyűlölködés pont ugyanúgy bűn, mint a homoszexualitás vagy a gyilkosság. Mindazok az emberek, akik izzó haraggal viseltetnek homoszexuális embertársaik iránt, Isten előtt ugyanúgy vétkesek, mint akiket a bűnük miatt gyűlölnek. Sajnálatos jelenség az, hogy egyesek keresztény gúnyában, szövegkörnyezetükből kiragadott bibliai szlogenekkel tetszelegve próbálják legitimálni szélsőséges gyűlölködésüket, de erre nekik Isten nem adott felhatalmazást. Ahogy a világon minden embernek, úgy mind a homoszexuálisoknak, mind az őket gyűlölőknek szükségük van arra, hogy bűnüket Isten törvényi mércéje szerint bűnnek ítéljék és elfogadva Isten kegyelmét, radikális belső változáson menjenek keresztül. Ez a változás egyéni szinten kell, hogy végbemenjen és csak ezt követően lehetséges az érdemi, társadalmi szintű változás megjelenése. Én ennek a sikeres kimenetele végett nem aggódom, mivel Isten ezt ígéri:

"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem." (Ézsaiás 55:8-11)

Zárszó gyanánt minden angolul valamit is értő "már nem tabusnak" és labriszosnak küldöm szeretettel ezt a filmet:

https://www.youtube.com/watch?v=74y5v6M5wZ0

2 komment

2009.02.14. 15:03 Messiás

Fundamenthol

Felcsaptam bloggernek. Mivel virtuális pályafutásom során több tonna blog-bejegyzésre valót összeírkáltam már, túlnyomórészt chaten és kommentekben, elérkezettnek láttam az időt egy saját írásaimat összefogó blog beindítására.

Keresztény vagyok, még ha manapság ez a kifejezés önmagában nem is árul el túl sokat. Kedvelem a dolgok valódi, eredeti jelentéstartalmának a felfedezését és felfedését, épp ez motivált első bejegyzésem megírására. Gyakran vágják a fejemhez velem nem szimpatizáló emberek, hogy én egy "fundamentalista, agymosott szektás" vagyok. Kezdetben ez mindig bántólag hatott rám, próbáltam is a lehető legfrappánsabban kezelni az ilyen vádakat és rávilágítani a velem kapcsolatos előítéletek alaptalan voltára, de később megtorpantam és gondolkodóba estem.

Mivel is vádolnak engem? Három szó: fundamentalista, agymosott, szektás. Itt van elsőnek a "fundamentalista" kifejezés. Derek Prince, a sokak által elismert és a huszadik század legkiemelkedőbb Biblia tanítói között számontartott keresztény férfi jegyezte meg egy prédikációja alkalmával, hogy "gyakran riogatják az embereket azzal, hogy fundamentalista, de ha bárki tudja, hogy valójában ez alatt mit értenek, akkor feltétlenül mondja el".

A funtamentum kifejezés szótövéül a latin fundus szó szolgál, aminek jelentése "házhely, telek, kisbirtok", illetve valamely célra szolgáló "pénzalap", eképp a fundamentum szó az építészetben használatos "ház, épület alapzata" jelentéssel bír. Ez önmagában még nem ad okot senkinek felháborodásra. A fundamentalista kifejezést ma előszeretettel hozzák összefüggésbe az iszlámmal, pedig nincs valódi kapcsolat a kettő között, egyszerű kép és fogalomzavarról van szó, ami a köztudatban Khomeini ajatollah debütálása nyomán kezdett gyökeret ereszteni. Nem túl meglepő, hogy eredetileg keresztényeket bélyegeztek meg a pejoratívnak vélt fundamentalista jelzővel, akik a mindenféle, éppen a kor divatjának megfelelő, gyakran tudományosnak mondott ideológiával szemben megingathatatlanul ragaszkodtak a Biblia kijelentéseihez. Ez a hozzáállás egy Istent és Bibliát nem ismerő ember számára valóban visszásnak tűnhet, egy keresztény ember számára azonban meglehetős következetlenség volna nem ragaszkodni ahhoz, ami alapján kereszténynek vallja magát. Márpedig a fundamentalizmusról a Biblia ezt állítja:

"Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus." (1Korinthus 3:11)

Hoppá, akkor a kereszténység fundamentuma maga Jézus Krisztus? Nagyon úgy fest. Akkor talán óvatosan meg lehet kockáztatni azt a felháborító kijelentést is, hogy maga Jézus Krisztus is fundamentalista volt? A Bibliában ezzel kapcsolatban ez a áll:

"Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." Máté (16:15-18)

Na de ebből most mi derül ki számunkra arra vonatkozólag, hogy Jézus fundamentalista lett volna? Amikor ebben a részben azt olvassuk, hogy "kőszikla", akkor itt nem egy sziklaszirtre vagy valami nagyobbacska kavicsra kell gondolni, hanem az ókori építészetben használatos fundamentumra, azaz egy épület alapjául szolgáló úgynevezett "szegletkőre". Jézus ebben a részben pontosan arról beszél, hogy az egész egyházat egy fundamentumra, szegletkőre építi fel. Mi vagy ki ez a szegletkő? Egy másik blogban szívesen a végére járok ennek a kérdésnek, elöljáróban azonban elárulom, hogy bizonyos vallási dogmákkal ellentétben nem Péter a fundamentum, erre pedig a nagyon rövid igazolást a Bibliából veszem:

"..Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga a Jézus Krisztus," (Efézus 2:20)

Ezek tükrében úgy látszik, Jézus Krisztus is fundamentalista volt, egyrészt mivel Ő maga a fundamentuma az egyháznak, másrészt fundamentumon építi fel az egyházat. Esze ágában sincs meghasonlani önmagával, hogy ne legyen fundamentalista, csak hogy némelyek megnyugodjanak. Ha tehát Jézus Krisztus fundamentalista, miféle keresztény lennék én, ha én magam nem lennék az? OK, a három vádból az első stimmel. Bevallom: abszolút fundamentalista vagyok. Olyan felháborítóan fundamentalista vagyok, hogy még az iszlám "fundamentalizmus" létét is kétségbe vonom. Hogy jövök én ehhez? Úgy, hogy nem tudom nem észrevenni azt az áthidalhatatlan ellentmondást, ami az iszlám és a fundamentalizmus között feszül, nevezetesen hogy az iszlám nem fogadja el Jézus Krisztust, a fundamentumot. Eképpen pont olyan képtelenség az iszlámot összefüggésbe hozni a fundamentalizmussal, mint megpróbálni rákenni egy búvárra mélytengeri gyújtogatást.

Itt a második vádpont, az "agymosottság". Kellő egoizmussal és önbizalommal ezt is képes voltam csipőből visszautasítani és legitimálni magamat, hogy elfogadjanak. Aztán ez a billog is gondolkodásra ösztönzött. Miről is beszélünk? "Agymosott"? Mosni mit is szokás? Ehhez nem kell diploma: azt, ami koszos. Azt a lakást, ami tiszta és rendezett, azt ki szokták takarítani? Nem, egy újabb takarítástól sem változna semmi. Elgondolkodtam azon, hogy amikor a lakásomban takarításra kényszerülök (nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé), akkor mi az, ami a legintenzívebb visszatartó erő, hogy nekiálljak, és arra jutottam, hogy az abbéli aggodalom, hogy mennyi vesződséggel fog járni. Ha a lakásom tiszta lenne, és esetleg ebéd után pár tányért kellene csak elöblíteni, akkor az nem nehezedne rám túlzott teherként és nem társítanék negatív jelentéstartalmat magához a takarításhoz, ami egy jó és hasznos dolog.

Eképp vélek felfedezni némi analógiát az emberi fejekben található káosz és egy rendezetlen otthon között. Miért lehet az agymosással riogatni embereket? Azért, mert az emberek fejében alapvetően gondolati káosz uralkodik és egy esetleges nagytakarítás gondolata elrettenti azokat, akik úgy vélik, hogy ezzel a személyiségük elvész. Ez azonban csapda. Attól, hogy nálam rendetlenség van és a különböző holmik nem a rendeltetésszerű helyükön vannak, még nem vész el semminek az egyedisége, ha kitakarítok. Sőt, pont a takarítás következtében szabadítom fel a lehetőségeimet arra, hogy hasznos, kreatív módon használjam azt, ami az enyém. Sok ember ma görcsösen ragaszkodik a saját elképzeléseihez, mint valami megingathatatlan "fundamentumhoz" és abban a kábulatban él, hogy ha ez az elképzelés megváltozna, esetleg kiderülne a haszontalansága, akkor az tragikus személyiségvesztést, hovatovább tudathasadást eredményezne. Legyünk őszinték! Önálló gondolat, mindentől elvonatkoztatható és megismételhetetlenül egyedi elképzelés már csak a nagy számok törvénye miatt is nehezen elképzelhető. Attól, hogy egy sajátnak vélt elképzelésemről nem tudom, hogy párszáz évvel korábban ugyanebben a szellemben egész ideológiai irányzatokat alapítottak, még nem válik eredetivé. A takarítás során a lakásomban található holmikkal két dolog történhet: valami vagy a helyére kerül, vagy kidobom, mert szükségtelen. Mindkét eset a rendet és a tisztaságot fogja eredményezni a takarítás végén.

Mindezek fényében felmerül a kérdés: vajon vissza kell e utasítanom azt, amikor valaki rámolvassa, hogy "kimosták az agyadat a Bibliával"? Nem, nem utasítom vissza. A válaszom az, hogy nekem Isten kimosta az agyamat a Bibliával. Azt az áttekinthetetlen káoszt és kisúrolhatatlan "makacs szennyeződést", ami a fejeben tanyázott, Isten beszéde helyretette. Persze a munkát nekem is végeznem kellett, hiszen a Biblia csak egy útmutató volt számomra, de Isten semmit sem végzett el abból, ami az én feladatom. Stratégiát és kellő erőt azonban adott ahhoz, hogy belevágjam a fejszémet egy olyan agymosásba, aminek nem pusztán passzív szenvedő alanya, hanem aktív résztvevője vagyok. Természetesen ez a munka még nem ért véget, számos helyiség még szinte érintetlen, de haladunk és visszatekintve látom, hogy miből mi lett. Az agymosás jó dolog, feltéve, ha valóban tisztaságot hagy maga után, nem pedig csak letakarja valami ideológia, vagy vallás leplével a rumlit, amint a Biblia is írja:

"Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik az Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által." (1Korinthus 6:9-11)

Végül itt a harmadik mumus, a "szekta". Van egy jelenség, amit magamban csak "szekta-parának" hívok, bár lehet, hogy nem én találtam ki és párszáz évvel korábban egész mozgalmakat alapítottak erre a kifejezésre :). Amikor a látszólag rendezett családi hátterű gyermek elmegy a barátaival "szórakozni", a szülők pedig az ő barátaikkal közösen - akik egyébként szintén szülők - azon aggódnak, hogy "csak a gyerek nehogy bekábítózzon vagy elmenjen valami szektába". A félreértések elkerülése végett én a kábítószer használatnak minden formáját elutasítom (könnyű-kemény drog, alkohol mértéktelenül, cigaretta), továbbá egyáltalán nem tartom közömbös dolognak, hogy egy ember milyen mozgalom vagy szervezet összejöveteleit látogatja. Mégis fontosnak tartom a "szekta" szó eredeti jelentésének felfedését, ami nem másból ered, mint a latin sequi szóból, aminek jelentése: követni. Minden előzetesebb értékítélettől függetlenül a szektás nem más mint követő. Kissé absztrakt módon megközelítve a dolgot, e definíció alapján mindenki szektás, hiszen valakit vagy valamit mindenki követ. A kérdés az, hogy kit.

Napjaink függetlenségi mániájában szenvedők úgy vélik, hogy követni valakit, vagy valamit minimum szolgalelkűség. Egyrészt a függetlenségi mánia már önmagában is ellentmondásos, mert azt képzelni, hogy én egy mindenkitől és mindentől független személy vagyok, egyenértékű azzal a vallási kábulattal, hogy "ami körülöttem van, az tulajdonképpen nincs, csak én teremtem meg". Le kell szögezni a tényt: valakit vagy valamit mindenki követ. Ez még akkor is igaz, ha egy adott személy ennek nincs tudatában. Erre a legalapvetőbb példa a gravitáció, és az a tény, hogy ennek a fizikai törvényszerűségnek is alá vagyunk rendelve, azaz senki sem független tőle, a legradikálisabban úgy ellenőrizhető le, ha valaki leugrik egy ház tizedik emeletéről. Ha tudott a gravitációról korábban, ha nem, az bizony hatni fog rá, és az illető teste, mint a gravitáció törvényét magatehetetlenül követő szervezet a betonon fog csattanni. De nem kell ilyen messzire menni. Politikai pártokat, ideológiákat, zenekarokat, stílus és divat irányzatokat, vagy vallási rendszereket (én az ateizmust is ide sorolom) mindenki követ. Van tehát egy rossz hírem a szekta-parában szenvedőknek: az egész világon "mindenki benne van". :)

A kereszténységről tudjuk, hogy a gyökerei jeruzsálemiek, de keresztényeknek először az antiókiai Jézus követőket gúnyolta a nép, és innen ered a keresztény (helyesebben keresztyén) kifejezés is, aminek a jelentése "krisztusi". Az antiókiai nép látott egy szektát, aminek a tagjai egy bizonyos Jézus nevű zsidó embert követtek, aki szerintük a Messiás. Ebből következik, hogy mindazok a magukat hívőnek tekintő emberek, akiknek szokásuk különböző keresztény emberek közösségét leszektázni, nincsenek tudatában annak, hogy a kereszténység gyakorlatilag (a szó eredeti értelmében) nem más, mint szekta. Olyan "követők", akik az életük árán is ragaszkodnak a hitük főpapjához, aki Jézus Krisztus, mint ahogy arra a közel 2000 éves egyháztörténelem során számos alkalommal volt is példa. Az a "keresztény", aki nem szektás, azaz nem feltétel nélküli és önmagát feladó követője Jézusnak, valójában nem keresztény, legfeljebb egy látszatra erkölcsös, vallási életet élő hazug ember, akinek nincs valódi kapcsolata Istennel.

Ahogy az agymosással kapcsolatosan is az egyik fő aggodalom forrás az önmagunk, azaz az ego elvesztése, úgy a szekta-parával kapcsolatos leggyakoribb aggály is ugyanez. Magyarázkodásra azonban nincs szükség, hiszen ahhoz, hogy valakit kövess, valóban szükséges az önfeladás. Erről a függetlenségi mániában szenvedők mint valami rémes dologról nyilatkoznak, pedig valójában az egyik legmagasabb szintű emberi cselekmény, amit valaki megtehet, és ez még csak nem is világnézeti kérdés. Ha pl. megházasodsz, akkor az egyedülállóságodat adod fel, ha gyereket nemzel, akkor a gyermektelen házaséletedet adod fel, és így tovább. Az élet tele van olyan mozzanatokkal, amik önfeladásra késztetnek, hogy egy magasabb szintre léphess, sokan azonban - csak hogy a családos példánál maradjunk - úgy próbálnak házasodni és gyermeket vállalni, hogy eközben nem akarják feladni egyedülálló és gyermektelen házassági pozícióikat. Ebből pedig előbb-utóbb bukás lesz, aminek a gyökere a függetlenségi mánia.

Én szeretném magamat szektásnak tudni, vagyis el szeretnék jutni arra a szellemi érettségre, hogy az életem árán is követője maradjak Jézus Krisztusnak, akinek a golgotai kereszten történt halála és harmadnapon történő feltámadása a hitem fundamentuma. Eképp ha valaki "leszektásoz", arra csak annyit mondhatok: "Kérlek ne hízelegj! Szerénytelenség lenne azt állítani, hogy már szektás vagyok, de dolgozom az ügyön.". A szektavezér Jézusnak erről ez a véleménye:

"A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt." (Máté 10:37-39)

Összességében pedig, és hogy írásom keretes szerkezetét fenntartsam, kijelenthetem, hogy ezentúl ha valaki kijátssza ellenem a "fundamentalista agymosott szektás vagy" kártyáját, akkor meg fogok nyugodni, mert más ember szájából hallhattam, hogy jó úton haladok.

1 komment

süti beállítások módosítása